Természetvédelmi élőhelykezelés

A népesség növekedésével egyre nagyobb teret foglalunk el a Földön, egyre inkább kihasználva a természeti erőforrásokat a pillanatnyi és növekvő igények kielégítése érdekében.
Szinte egyik napról a másikra megváltozik a táj, utak szelik át az eddig szinte érintetlen területeket, a városok terjeszkednek, bővül az épített környezet a természeti táj rovására. Még a védett természeti területeken is fennáll a veszély, hogy az élőhelyek és az azokat benépesítő élővilág megsínyli az ember közelségét.
Egy élőhely közössége addig tud megmaradni, ameddig a létfeltételei rendelkezésére állnak. Ha az ember közbelépésével, beavatkozásával drasztikusan megváltoznak ezen természeti körülmények, a növények kipusztulhatnak, az állatok elvándorolnak, a fajok száma csökken, az élőhelyek átalakulnak, a táj képe megváltozik.
A természetvédő szakemberek sokrétű tudást, komplex szemléletet és előrelátó gondolkodásmódot igénylő feladata a még meglévő élőhelyek megmaradásának elősegítése, az élőhely-visszaállítás lehetőségeinek feltárása, a diverzitás megőrzése.
Ehhez előbb fel kell mérni az élőhely adatait, az ott élő közösségek tulajdonságait, meg kell ismerni a működésüket, hogy ezek ismeretében lehessen az élőhelykezelés munkafolyamatait megtervezni. A végső cél, hogy az életközösségek önműködőek maradjanak, illetve azzá váljanak. Ezt akkor lehet megvalósítani, ha a biológus, a természetvédő, a műszaki mérnök, a halászati, az erdő- és vadgazdálkodási szakember együttműködve alakítja ki a megvalósítás lépéseit. Ennek a munkának elméleti alapjaival ismertet meg a népes szerzői közösség, akik a különböző szakterületek képviselői, de közös bennük az, hogy a természeti környezet megőrzését mindegyikük a szívén viseli.
Az esettanulmányok ennek a nagyon átgondolt és érzékeny munkának az eredményeit mutatják be azoknak a természetvédőknek a tollából, akik ezt a különleges munkát szinte elsőként vezették be hazánkban.
A veszélyeztetett vizes élőhelyek, gyepek, erdei élőhelyek, a különböző élőh