Haltakarmányozás a gyakorlatban­

A hal­ta­kar­má­nyo­zás ön­ma­gá­ban kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó sza­kis­me­re­te­ken ala­pul, sa­ját fo­gal­mi és ér­tel­me­zé­si rend­sze­re van. Ám a gya­kor­lat­ban már nem ön­ál­ló tu­dás­anyag, mert az ered­mé­nyes­sé­ge csak a hal­te­nyész­tés más mû­ve­le­tei­vel együtt ér­vé­nye­sül. Ez az oka, hogy a tó­gaz­da­sá­gi tech­no­ló­gia fejlôdése so­rán a haltenyésztôk csak olyan ta­kar­má­nyo­zá­si el­já­rá­so­kat fo­gad­tak be, vagy tûr­tek meg, ame­lyek a hal­te­nyész­té­si mód­sze­rek tel­jes­sé­gét, össze­han­golt ki­vi­te­le­zé­sét tá­mo­gat­ták, és mind­azo­kat az újí­tá­so­kat mellôzték vagy ki­zár­ták a gya­kor­lat­ból, me­lyek nem har­mo­ni­zál­tak a tech­no­ló­gia összes­sé­gé­vel.