Alternatív növények korszerű termesztése

Az EU-csatlakozás után alapvetô változások történtek mezôgazdasági termelésünkben, beleértve a növénytermesztést is. Régi, jól pénzelô termesztett növények tûntek el, és kis jelentôségû növények kaptak meghatározó, illetve ún. nagy növények új szerepet. Ennek a változásnak, valamint az agrotechnika eredményeinek nyomon követéséhez nyújt segítséget Alternatív növények korszerû termesztése címû öszszeállításunk. Könyvünk igyekszik azt a megváltozott szemléletet közvetíteni az olvasó felé, amelyet a környezetbarát, fenntartható szemlélet megkövetel.

Idézet a könyvből:

A tönköly termesztése hazánkban nem ismeretlen, még ha nem is tekint vissza
olyan nagy múltra, mint Nyugat-Európában. Az elmúlt 100 évben azonban e
növényfaj fajtái hazánkban csaknem teljesen kiszorultak a köztermesztésbôl,
és legfeljebb csak génbanki mintaként maradtak fenn. Ezért a tönkölybúza termesztéstechnológiájának
komplex kialakítása csak az elmúlt évtizedben kezdett
nagyobb lendületet kapni, jobbára az ökológiai gazdálkodásban betöltött
nagyobb szerepe miatt. A mai technológia a hazai és a környezô országok irodalmában
fellelhetô forrásokon alapul, amit jobbára az 1900-as évek elejének
mezôgazdasági színvonalára és gépesítettségi helyzetére dolgoztak ki. A nemzetközi
források ugyan bôvebben tartalmaznak friss közleményeket, mint a
hazaiak, de ezek közvetlen átvétele az eltérô adottságok és a fajták változása
miatt gyakran nem lehetséges. Az átvett technológia akármennyire is komplex
és hosszú tudományos vizsgálatsoron alapul, annak hazai végrehajtása és elterjesztése
során a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodni. Magyarország termôhelyi
adottságainak sokrétûsége is indokolja a gondos elemzést, a hazai
vizsgálatok elvégzésének szükségességét. A termesztés alapja továbbá, hogy a
termelô tudja, mit akar elérni. Eltérô szempontként kell kezelni a vetômag-, az
árunövény-, illetve a takarmánytermelést. Az árutermesztés két iránya, a bio-,
illetve a konvencionális (hagyományos) termesztés is eltérô feltételrendszert
követel meg. Elsôsorban a termelôk körében tartja magát az a nézet, hogy a
tönköly termesztése minden termôhelyen jól megvalósítható és jól jövedelmezô,
különösebben gondos termesztési technikától függetlenül. Számos kedvezôtlen
tapasztalat mutat rá azonban arra, hogy a tönköly is csak akkor képes
megfelelô termésszintet és jó minôséget elérni, ha a környezeti feltételek és az
agrotechnika megfelelô, s ha alkalmazkodik a növény igényeihez és termesztési
célhoz az adott körzetben.
Megfelelô minôségû és mennyiségû termést csak akkor tud elérni a termelô,
ha a biológiai alapokra (fajta), az ökológiai és az agrotechnikai tényezôkre
egyaránt kellô gondot fordít. Az EU-csatlakozást követôen bôvült a termeszthetô
fajták száma, azonban a helyes választáskor mindig figyelembe kell venni
azt, hogy Magyarországon vizsgált és minôsített fajták esetében van csak
garancia arra, hogy a mi környezeti feltételeink között is megállják helyüket.
Egy németországi vagy svájci, vagy akár osztrák fajta választása esetében hiába
hozzuk be vele a hozzá fejlesztett technológiát, az ritkán állja meg helyét
a hazai éghajlati anomáliák között.