Az a medvés, pisztrángos csodás Erdély

Egy élet tapasztalata sűrűsödik ebben a könyvben. A történeteket olvasva Erdély, és ezen belül Székelyföld világa elvenedik meg előttünk.

Kászoni ​Zoltán könyve nem illeszthető be a hagyományos halász-vadász történetek közé. Ez attól sokkal több. Egy élet tapasztalata sűrűsödik ebben a könyvben. Erdély és ezen belül Székelyföld világa. Gazdag, tartalmas életet élt itt. Hivatása volt ennek a világnak a bioszféráját védeni, fejleszteni. Nem csoda hát, hogy szinte tud az itt élő állatokról, azoknak vadászatáról, melyeket fent a zúgó hegyi patakokban lehet becserkészni, a tavi pontyok életéről vagy a folyók padmalyai alatt még mindig megbúvó kapitális harcsákról. A hegyekről, sziklákról, tavakról, patakokról. Könyvének fejezetei szinte mindig egy-egy vadon élő állatról vagy halfajról szólnak. Róluk igyekszik a lehető legtöbbet elmondani: származásukat, élettanukat, vadászatukat. Leírásai pontosak, szakszerűek. Stílusából kiérződik a székely ember ízes beszéde. Mindegyik írását felhasználja arra, hogy elmesélje a táj történetét, leírja földrajzát és szeretettel szóljon az itt élő emberikről, a hegyi pásztorokról, a hűséges barátokról, a székely emberekről, még akkor is, ha azok engedély nélkül fogták meg, „markászták” a halakat. Mondák, történetek bomlanak ki írásaiból, és idézi a történelem nagyjait, az erdélyi írók írásait, akiket éppúgy rabul ejtett ez a varázslatos természeti környezet, mint őt. Kászoni Zoltán történeteiből végül Erdély kultúrtörténete bomlik ki. Tele új mondanivalóval és féltéssel, hogy meg tudjuk-e őrizni, védeni a sokszor még a civilizációtól érintetlen világunkat, benne a medvéket, a farkasokat, a hiúzokat, a zergéket, a hegyi patakok pisztrángjait, a péreket, a menyhalakat, a domolykót? És az erdőt, a hegeket természetes, harmónikus kapcsolatukban az emberekkel? A szerző lebilincselő írásaival kalauzol bennünket ebben a világban: féltve és büszkén, nagy szeretettel adva át tudását.

Tartalom

Előszó helyett
A barnamedve, a Hargita királya
A Görgényi-havasok, Istenszéke és a Mezőség szerelmese
Farkasok a Hargita lábánál
A Nagy-Bászkában, a pérek birodalmában
A Maros menti erdők vadmacskája
Az Ojtozi pirospettyes pisztrángok
A csodás Déli-Kárpádok, a zergék birodalma
Paducozás és pisztrángozás a Sebes-Körösön
Elszalasztott farkasom a Hargitán, a Kakukk-hegy lábánál
Domolykók nyomában a Kormoson
A Maros mentén, Dévánál, harcsák után
A Vargyas vize és a menyhalak
Pusztakamarástól a Vadpávamennyegzőig
Ahitíz, a magas hegyvidéki erdők tigrise
Sylvester Lajos csukái
Pontynézőben Cséffán, az egykori Tisza-birtokon
Százéves vadásztársulat Erdővidéken
A csodás háromszéki erdők. és Szeben-vidéki havasok
85 éves Senkálszky Endre, az erdélyi színész és halbiológus