Nyártermesztés

Ha a nyárfából értékes, minőségi anyagot kívánunk kihozni, akkor nem nélkülözhetjük az ágak lenyesését. Ez azt jelenti, hogy csak azokat a fákat kell megnyesnünk, amelyeket a végvágásig kívánunk fenntartani. Minden fát csak tág hálózat esetén kell megnyesni (13. ábra). Ha sűrű hálózatban ültetünk, helyes előre meghatároznunk, milyen hálózatban legyenek a végvágásig fenntartandó fák, és csak ezeket kell nyesni. A többit bátran elhanyagolhatjuk, legföljebb olyan mértékben kell rá gondolnunk, hogy a gyérítések vagy egyéb műveletek alkalmával az ágak ne akadályozzák a sorok közötti mozgást.
Mivel a nyárfa fényigényes, ezért a koronákat laza záródásban tartjuk, az ágak természetes leszáradásával nem számolhatunk. Ezt árnyékolás váltja ki, ami ritkán adódik. Ha ilyen mégis előfordul, akkor az elszáradt ágakat száraz nyesésnek nevezett művelettel távolítsuk el a fáról. Erre szükség lehet, mert a korhadt ág bekorhadhat a törzs fatestébe is és akkor rontja a minőségi választék elérésének lehetőségét. Gondolnunk kell rá azért is, mert az elszáradt ágak letörhetnek, a megmaradt csonkot pedig egyenetlen felülete miatt eső éri és bekorhadhat. Az elmondottakból következik, hogy a száraz nyesésekre a minőségi nyártermesztés érdekében van szükség.
Ha élő ágakat távolítunk el, ez az ún „zöld nyesés”.