Zöldségfélék trágyázása és öntözése

A könyv első fele általánosságban tárgyalja a víz és a tápanyagok fiziológiai szerepét, az öntözés és trágyázás kémiai és műszaki alapjait. Kitér az árutermelő nagyüzemekben és a kisgazdaságokban használatos víz- és tápanyag-ellátási módszerekre. Foglalkozik azokkal a gyakori öntözési és tápanyag-utánpótlási hibákkal, amelyek sokszor okai a sikertelen gazdálkodásnak. Külön fejezetben foglalkozik a mikrobiológiai készítmények és más növénykondicionáló szerek felhasználásával a hazai zöldségtermesztésben. A könyv második részében az egyes zöldségfélék víz- és tápanyag-igényének ismertetésére kerül sor. Részletesen foglalkozik a talajigénnyel, a talaj megválasztásával, szem előtt tartva a víztakarékosságot, az okszerű és mérlegszemléletű tápanyag-gazdálkodás szabályait, javaslatot tesz egy-egy növényfaj trágyázására és öntözésére.

Idézet a könyvből:

A rendkívül éles piaci verseny, a fogyasztóknak a termékminőséggel szembeni egyre nagyobb elvárásai, a környezetvédelmi előírások szigorodása, a jövedelmező gazdálkodás szempontjai, vagyis az ökonómiai és ökológiai szempontok együttes érvényesülése új szemléletet követel az öntözés és az agrokémia területén is.
A terméshozamok mellett a hangsúly a kertészeti, így a zöldségtermesztés kapcsán is egyre inkább a minőségre és a termésbiztonságra helyeződik át. Míg korábban megkülönböztettünk belföldi és exportminőséget, kelet-európai és nyugat-európai piaci igényt, addig napjainkra körvonalazódott, hogy liberalizálódott kereskedelmi viszonyaink között és a túlkínálat hatására csak jó és rossz termékről beszélhetünk, kizárólag csak jó minőséggel van esélyünk nemzetközi viszonylatban kereskedni, de rossz áruval, bizonytalan termesztéssel, még a hazai piacokról is kiszorulunk.
Átfogó, zöldségtermesztésre kidolgozott agrokémiai irányelvek először 1981-ben jelentek meg, az akkori legújabb kutatási eredményeknek, műszeres vizsgálatoknak és számítógépes feldolgozásnak megfelelően. Ennek továbbfejlesztésére, az azóta jelentősen megváltozott gazdasági és környezetvédelmi viszonyokhoz igazodó, mérlegszemléletű trágyázási rendszer újragondolására 2004-ben került sor.
Míg korábban beszéltünk öntözést igénylő, öntözést csak feltételesen, száraz évjáratokban igénylő, és öntözést nem igénylő zöldségfajokról, napjainkra a klímaváltozás kapcsán világossá és egyértelművé vált, hogy biztonságos és gazdaságos üzemi szintű árutermelés, de az önellátó gazdaságok sikeres működése is, csak öntözött körülmények között valósulhat meg. Az öntözés, a korszerű vízellátási rendszerek hiánya óriási akadálya a jövedelmező, versenyképes és dinamikusan fejlődő szántóföldi zöldségtermesztésnek.
Termesztéstechnológiát a környezeti tényezők együttes kezelése nélkül fejleszteni, úgy korszerű tápanyag-ellátásban gondolkodni, hogy a csapadékviszonyokat és a vízellátást figyelmen kívül hagyjuk, nem lehet, ezért e két technológiai elem szoros kapcsolatának, egymáshoz való viszonyának szem előtt tartásával íródott a könyv.
Az első, általános rész a víz és a tápanyagok fiziológiai szerepével, az öntözés és trágyázás kémiai és műszaki alapjaival foglalkozik. Kitér az árutermelő nagyüzemekben és a kisgazdaságokban használatos víz- és tápanyag-ellátási módszerekre. Foglalkozik azokkal a gyakori öntözési és tápanyag-utánpótlási hibákkal, amelyek sokszor okai a sikertelen gazdálkodásnak. Egyre népszerűbbé válik a mikrobiológiai készítmények és más növénykondicionáló szerek felhasználása a hazai zöldségtermesztésben. Ezért e témakörnek is külön fejezetet szenteltünk.
A könyv második részében az egyes zöldségfélék víz- és tápanyag-igényének ismertetésére kerül sor. Részletesen foglalkozik a talajigénnyel, a talaj megválasztásával, szem előtt tartva a víztakarékosságot, az okszerű és mérlegszemléletű tápanyag-gazdálkodás szabályait, javaslatot tesz egy-egy növényfaj trágyázására és öntözésére.
Egyes növények esetében az üvegházi és fólia alatti hajtatás technológiája jelentős mértékben átalakult. A paprika, paradicsom, uborka és padlizsán termesztése nagyobb felületen talaj helyett mesterséges közegen folyik, mint ahogy az e termesztéshez szükséges palántákat is hasonló módon állítják elő. Esetenként ugyan említésre kerül az ilyen termesztési mód, de a könyv célja alapvetően a talajon történő termesztés ismertetése. A vízkultúrás termesztéssel részletesen egy nemrég megjelent külön szakkönyv foglalkozik.