Húsnyúl-termelés – kisüzemtől nagyüzemig

E L Ő S Z Ó
avagy: hogyan is lesz szenvedélyes tyúktenyésztőből „virtigli” nyulász?
Gyakran találkoztam REGŐCZY bácsival. Ismeretségünk kezdetén ugyan nem volt „bácsi”, de mindig idősebbnek mutatta kissé korpulens termete, dús, őszbe csavarodó bajusza. Ugyanakkor fiatalos volt örökké érdeklődő modora, találó megjegyzései, okos kérdései miatt.
Régebben baromfitenyésztéssel foglalkozott, a 70–80-as években 100–200 tyúkot tartott „háztáji” gazdaságában. Sokat foglalkozott azzal, hogy melyik nevezetes tyúkfajta adja számára a legnagyobb jövedelmezőséget. Leginkább a sussex fajtával szimpatizált, mert szerinte „keményebb, szilárdabb” tyúkok voltak, mint a fehérek, de kedvelte a rhode fajtát is az egyöntetű formájú és színű tojások miatt.
Tudomásom szerint jó 10–15 évig „baromfizott” Ez a korábban „asszonymunkának” bélyegzett termelési ágazat időben felkeltette Regőczy bácsi érdeklődését és sikereket is ért el a baromfitenyésztésben. A tehenek ellátása sok szállítómunkával járt, a hízósertéseket meg csak saját családi ellátására tartotta. Ezért figyelmét inkább a kisebb fizikai munkával járó, a pénzt gyorsabban „forgató” tyúktenyésztésre fordította. Még a pulykával is megpróbálkozott, a víziszárnyasok csak a nem alkalmas lakóhely miatt kerülték el örökké gondolkodó, „spekuláló”, de általában sikeres ötleteit.
Gyakran kérdezett az előadások végén és sok, találó megjegyzést hallottam tőle.
Egyszer azonban nem baromfis, hanem nyulas rendezvényen jelent meg, ami számomra meglepő volt, noha én magam is akkoriban kezdtem komolyabban foglalkozni a „szőrös baromfival”. Bizony, Regőczy bácsi nyulakat szerzett be és néhány anyával kezdett dolgozni. Csodálkozva kérdeztem:
– Mondja bátyám, nem fizetődik ki a tojástermelés?
– Tudja Tanár úr, sok a tojás a piacon, (az öreg felváltva szólított tanár úrnak, professzor, vagy doktor úrnak) csak nagyon olcsón tudom az ÁFÉSZ-nek beadni, a táp ára nagyon emelkedik, háztáji földemen csak kukoricát termelek, az meg nem nagyon való a tyúkoknak, hiszen elhíznak…
– A faluban meg – látom – jól megy a nyúl, egyre többen foglalkoznak vele, a felvásárlók nagyon pontosan küldik a túrakocsikat. Gondoltam, megpróbálom én is. Tetszik tudni, a konyha körül, no meg a háztájiban sokféle zöld, meg melléktermék akad, ezeket tyúkokkal aligha lehet hasznosan megetetni. A nyulak viszont szinte mindent megesznek, kaszált fűvet, répát, csalamádét, – még a gyerek eldobott vajaskenyerét is…
– Ezért aztán fabrikáltam egy kisebb ólat és tettem bele néhány szürke óriás növendéket. Egy családot alakítottam ki, van ott egy baksi, meg három emse is. Hamarosan újabb ólakat barkácsolhatok…Ide is azért jöttem, hogy a Doktor úr biztosan tud mondani jó ötleteket a ketrecekre nézve.
Így lett nyúlász az öreg tyúkászból. Szinte minden lehetőséget megragadott, hogy a nyúltenyésztés furfangjait kitanulja! Eljött az előadásokra, belépett a helyi szakcsoportba, hamarosan vezetőségi tag lett, tárgyalt, szervezett, üzletelt. Saját tenyészete egyre korszerűbb lett, szép összegeket fektetett ketrecekbe, felszerelési tárgyakba. Az évek során valóban tapasztalt nyúltenyésztő lett. Számos alkalommal, amikor bírálatokat végeztünk, tanfolyamokat szerveztünk, hazai és nemzetközi kiállításokra készültünk, Regőczy bácsi mindig megjelent. Rengeteget kérdezett, a válaszokat megfontolta, gyakran vitatkozott is.

Tulajdonképpen az itt közreadott, gyakorlati nyúltenyésztési könyv jórészt az öreg gazdálkodó kérdései, felvetett gondjai, problémái alapján született meg. Sok-sok kérdésére talán itt megtalálja a válaszokat. Ha mégis maradnának gondjai a nyúltelepen, akkor – bizonyosra veszem – engem megtalál…még nyugdíjas koromban is…